Hiánybetegségek: Mire van szüksége a növényeknek?

Hiánybetegségek felismerése és kezelése

Gyakran hihetjük, hogy növényállományunk beteg, mikor elszíneződő, hervadó leveleket, foltosodó termést, vagy visszamaradott, gyenge növekedésű töveket látunk. Gyakori ilyenkor, hogy a gazda egyből valamely kártevő vagy betegség jelenlétét sejti. Pedig ilyen esetekben hiba egyből a permetező után nyúlni. Sokszor egyfajta hiánybetegség húzódik meg a háttérben. Ezt persze nem fogjuk tudni növényvédőszerrel orvosolni, viszont cserébe a permetezéssel rengeteg kemikália jut ki a természeti környezetbe feleslegesen.

Mi, és mikor hiányzik?

A nyár eleje az az időszak, amikor a már kint fejlődő növények felhasználták a talajból felvehető, és a kiültetéssel egymenetben kiadott tápanyagok nagy részét. A kora tavaszi vetésű növények közül több már a mag és termésérlelés szakaszában van, amikor különösen igénylik a tápanyagokat. A palántázott, vagy helyre vetett nyári növények, mint a paradicsom, paprika, uborka, káposztafélék pedig a zöld részeket, szárat, leveleket fejlesztik, erősítik, felkészülnek a virágzásra, a terméskötésre. A csökkenő tápanyag mennyiséget a vegetációs időben mindenképpen pótolni ajánlott, mivel a növények hamar hiánytüneteket kezdhetnek produkálni. A hiánytünetek legjellemzőbb megjelenési ideje a virágzás és a termésérlelés közötti időszak.

Tünetek

A hiánybetegségek egyes tüneteit könnyű összekeverni a gombás, baktériumos betegségek, vagy kártevők tüneteivel. Általánosságban gyenge, vagy torzult növekedés, elszíneződések, torzult levél-, vagy termésformák jelennek meg. Szintén hiánybetegségekre utalhat a csökkent, vagy elmaradó virágzás, a virágelrúgás, vagy a gyenge virágkötés is. Legjobb megoldás a megelőzés, de ha már megvan a baj fontos, hogy ismerjük és felismerjük a hiánytüneteket. Ha pótoljuk a tápanyagokat és mikroelemeket, gyorsan helyrejönnek a növények.

A német báró, és a gabona

Justus von Liebig német kutató, vegyész, a mezőgazdasági kémia, mint tudományág alapítója volt az elsők között, aki a növények elemi szintű tápanyagigényével, és tápanyagfelvételével foglalkozott, megkülönböztetve az olyan makro-, mezo-, és mikroelemeket, amelyek feltétlenül szükségesek a növényi szervezetek egészséges fejlődéséhez. Mindemellett leírta azokat a jelenségeket, amelyek egyes elemek hiánya esetén fellépnek a növényi szervezetben.

Eredményeit sokan sokféleképpen méltatták vagy bírálták, de gyakorlatilag az ő munkássága fektette le a tápanyag utánpótlás alapjait. Az általa felismert Liebing-féle minimumtörvény pedig azt taglalja, hogy a növények a legkisebb mértékben jelenlévő tápelem arányában tudják a többi jelenlévő tápelemet is hasznosítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába áll rendelkezésre elég nitrogén, ha például foszforból, káliumból hiány van a talajban, a növények hiánytüneteket fognak produkálni, és nem fognak egészségesen fejlődni. Természetesen ezzel együtt jár az is, ha csak egyféle tápelemet kapnak és ezzel egyoldalúan feldúsul valamely tápelem jelenléte, akkor pont emiatt nem tudnak hozzájutni más ugyanúgy fontos elemekhez.

Mikro-makro

Nagyon lebontva a növényeknek 17 féle tápelemre van szüksége. Hogy tovább színesedjen a kép, ezeknek különböző arányban, különböző időszakokban, más-más mennyiségben kell rendelkezésre állniuk. Vannak kifejezetten nitrogénigényes, káliumigényes növények, sőt egy-egy fajnak a különböző életszakaszokban is más-más tápelemekre van igénye.

A tápelemeket makro-, mezo-, és mikroelemekre osztjuk:

• Makrotápelemek a Nitrogén(N), Foszfor(P), Kálium(K), valamit a Szén(C), Oxigén(O) és a Hidrogén(H).
• Mezo- vagy másodlagos tápelemek a Kalcium(Ca), Magnézium(Mg), és a Kén(S).
• Mikrotápelemek vagy más néven nyomelemek a Vas(Fe), Cink(Zn), Mangán(Mn), Bór(B), Réz(Cu), Klór(Cl), Molibdén(Mo) és a Nikkel(Ni).

Különböző hiánybetegségek

Az egyes hiányzó elemek más és más tünetegyüttest okoznak az egyes növényeken. Érdemes minden anomáliát tüzetesen megvizsgálni abból a szempontból, hogy okozhatja-e egy vagy több tápelem hiánya.

Nitrogénhiány

A nitrogén elsősorban a gyökérzet, és a zöld részek, az úgynevezett vegetatív szervek, mint szár, levelek egészséges fejlődéséhez szükséges. Hiánya esetén a növény visszamaradott növekedést mutat, a levelek sárgulnak, merevvé válnak. Az egész növény ránézésre sárgás, világoszöldes képet mutat. Hiánytünete mindig az idősebb, alsó leveleken jelentkezik először.

A levéllemezek egyöntetűen halványodnak, majd sárgulnak. Nincs különbség a leveleken belül a levélerek, a levélszél és az erek közötti terület színében.  A satnyult, gyenge gyökérzet miatt a tápanyagok felvétele is nehézkessé válik. Nitrogénre minden haszonnövényünknek szüksége van.

Foszforhiány

A foszfor rendkívül fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, a gyökérképződésben, a légzésben és az alapvető biológiai folyamatokban. A foszfor megtalálható a magtermésekben lévő tartalék tápanyagban, döntő fontosságú a termésképzésben, kihat a termés mennyiségére és minőségére. Hiánya esetén a levelek előbb mereven felállók lesznek, majd vöröses-lilás színt vesznek fel. A növény fejlődése lelassul, a szára vékony marad, a virágzás később kezdődik, a levelek mérete és mennyisége elmarad a normálistól. A legfoszforigényesebb kultúrák a hagyma, a saláta, a kukorica.

Káliumhiány

Sok növény van, amely káliumból nagyobb mennyiséget igényel, például a zöldbab, a paradicsom, a sárgarépa. Az optimális káliumellátás fokozza a növények tűrőképességét, a színanyagok képződését, növeli a termés cukor, fehérje, és vitamin tartalmát is.

Kedvező kálium-ellátású termés tovább marad friss és jobban ellenáll a külső hatásoknak. Hiánya esetén a tünetek csak később jelentkeznek, főképp az idősebb leveleken. A levélszélekről, vagy a levélcsúcstól induló sárgás elszíneződés az érközökben, majd a levéllemez széle felől kialakuló barnás elhalások jellemzik.

Kalciumhiány

A kalcium hiányával a növények levelei torzulnak, aprók, deformáltak lesznek. A kalcium a növényi sejtfal egyik alkotója, az optimális kalcium-ellátottság felel a termés szerkezéért, hiánya esetén barnuló, felpuhuló terméshús alakul ki.

A leveleken legmarkánsabb tünet az érközökben jelentkező barnás színű, száraz elhalások, barna foltok, melyek a levélszélről vagy a levélcsúcsról indulnak, majd később az egész levéllemezen összefolynak. A fiatalabb levelek a fonák felé kanalasodnak. A tenyésztőcsúcs elhal, mely száraz időben papír szárazzá válik, esős időben pedig inkább nyálkásan elrothad.

Magnéziumhiány

Kertészeti művelésben kimondottan fontos a magnézium kijuttatás. A kertészeti kultúrák arányaiban sokkal nagyobb magnézium mennyiséget igényelnek, mint a szántóföldi növények. A magnézium elsősorban a levélbe épül be, mely nem kerül visszaforgatásra, mint a szántóföldi kultúrák esetében.

A hiánytünet elsősorban a leveleken jelentkezik és a levél széle, vagy csúcsa irányából a levélerek közé befutó sárga elszíneződések jellemzik. Az elszíneződés sohasem világos, vagy piszkossárga, jellemzően mindig élénk sárga.

Kénhiány

A kén a hatodik legfontosabb tápelem a növények számára. A szerves trágyázás visszaszorulása okozza legfőképpen, hogy a talajok kénhiányossá váltak. A műtrágyázás során földúsuló nitrogén, foszfor pedig tovább nehezíti a kén felvételét a növényeknek. Vannak kifejezetten kénigényes növények, a zöldségfélék közül a keresztesvirágúakat és a hagymaféléket sorolják ide, a szántóföldi növények közül a lucernát, a káposztarepcét és a dohányt. A kénhiányos növény igen hasonlít a nitrogénhiányosra.

A növény levelei sárgulnak, valamint az egész növény sárgás árnyalatot vesz fel, ugyanakkor a kén esetében mindig a fiatalabb leveleken kezdődik a sárgulás. A kénhiányos növények a normálnál alacsonyabbak és ha a hiány korai fejlődési szakaszra jut, satnyán fejlődnek.

Vashiány

A mikroelemek közül a vashiány produkálja a legmarkánsabb tüneteket és ez orvosolható a legnehezebben. Kisebb hiány esetén a növény legfiatalabb levelei sárgászöldre világosodnak. A hiány fokozódásával az érközi mezők citrom-, vagy narancssárgára színeződnek. A tünet a legfiatalabb leveleken jelentkezik először sárgásfehér csíkozottsággal, majd a levél sárgásfehérré, vagy teljesen fehérré válik.

Cinkhiány

A cink a bórhoz hasonlóan fontos mikroelem, főként a pollenek megtermékenyítő képességéért és a sikeres terméskötődésért felel. Kimondottan cinkigényes kultúrák a kukorica, bab, szója, komló, len, szőlő, a gyógynövények közül a ricinus, továbbá a citrusfélék legtöbb képviselője.

Hiánya esetén a szimptómákat viszonylag nehéz pontosan beazonosítani, de általánosságban levéldeformációk, aprólevelűség és a levelek érközeiben kialakuló elszíneződő foltok jellemzik a cinkhiányos növényt.

Bórhiány

A bór szükséges, a cink mellett, a legnagyobb mértékben az egészséges pollenfejlődéséhez, a pollenek életképességéhez. Alapvető szerepe van más tápelemek felvételében, szabályozza a merisztémasejtek differenciálódását, elősegíti azok megnyúlását. Fontos feladatot lát el a sejtfalak finom szerkezetének kialakulásában. Hiánya sok esetben okozója a rossz termékenyülésnek, a termésképzés elmaradásának.

A bórhiányos növény vízfelhasználása rosszabb, nehezebben áll ellen a szárazságnak. A bórhiány tünete lehet az elszíneződés a legfiatalabb leveleken, illetve elhalás kialakulása, továbbá a gátolt gyökérképződés. A bór hiányában szenvedők gyorsabban lankadnak, korábban mutatják a vízhiány tüneteit, mint az egészséges növények.

Hiánytünetek megelőzése, és kezelése Biomit technológiával

A növények hiánytüneteit célszerű inkább megelőzni, mint kezelni. A már kialakuló hiánytünet nagyban visszavetheti a kultúra fejlődését, és a kezelés mindig nagyobb munka-, és ráfordítás igénnyel jár mintha egy komplex technológiába kerülnének a növények.

A megelőzés legjobb módja pedig az, ha olyan környezetet teremtünk a növényeknek már a kiültetés előtt, ahol a tápanyagok harmonikusan rendelkezésre állnak. Így mindig megfelelő mennyiségben és minőségben, felvehető formában fognak a különféle tápanyagok megjelenni.

A huminsav

Javasolt technológia már a vetés, vagy palántázás előtt, de legkésőbb azzal egy menetben a Biomit Genesis nagy koncentrációjú huminsav kijuttatása. A huminsavak azaz a kálium-humát olyan vízoldható, növény- és talajkondicionáló, amely hosszútávon képes kialakítani az egészséges talajösszetételt, javítja a talaj szerkezetét, és a növények számára is könnyen felvehető. Egy speciális szénvegyületből, az úgynevezett leonarditból készül.

 A huminsav önmagában is képes javítani a növények állapotát, fokozottabb fotoszintézist és a zöld színtestek gyarapodását okozza. Emellett fontos kelátképző hatással bír. Ez azt jelenti, hogy képes aktiválni a talajban immobilis állapotban lévő mikroelemeket és képes azokat a növények számára felvehető állapotba hozni. A huminsavas kezelés hatására a talaj jobb szerkezetűvé, tápanyagdúsabbá válik. A haszonnövények erősebb gyökereket fejlesztenek, ellenállóvá válnak.

Gilisztahumusz

A huminsav mellett a másik fő eszköz a talajkondicionálásra a gilisztahumusz. A különféle gyűrűsférgek, mint a földigiliszta, a trágyagiliszta, vagy az erdei giliszta anyagcseréjük során olyan humuszanyagokat állítanak elő, amelyek mind szerkezetükben, mind kémiai és mikrobiológiai összetételükben kiválóak a haszonnövények táplálására. A giliszták bélrendszeréből az anyag olyan enzimekkel, és mikrobákkal dúsul, amely hozzájárul a gazdag talajélet kialakulásához. A gilisztahumusz tökéletes táptalajt biztosít azoknak a hasznos baktériumoknak és gombáknak, melyek a növények gyökérzetével szimbiózisba lépnek.

A Biomit Terra talajkondicionáló éppen a gilisztahumuszt tartalmazza nagy koncentrációban, oldott formában. A vizes szuszpenzió lehetővé teszi, hogy a mind a növények, mind pedig a talajban lévő baktériumok könnyen hozzájussanak a gilisztahumuszban található tápelemekhez, enzimekhez. Így a talajjavító hatás gyorsabban és hosszabb távon megmarad.

E két technológiát mindenképpen alkalmazzuk vetés, vagy ültetés előtt, esetleg azzal egymenetben. Így nagyban csökken mind a hiánytünetek, mind pedig a baktériumos és gombás megbetegedések kockázata.

A kezelés

Ha már megtörtént a baj, azaz kialakult valamely hiánytünet, minél előbb kezelni kell az állományt. A hiánytünetek kiheverése ugyanis hosszú folyamat, a növény csak lassan tudja beépíteni a szervezetébe a segítségül kapott elemeket. Kezelésre célszerű lombtrágyát használni. A lombtrágya a növény leveleire és zöld részeire kerülve a sejtfalakon keresztül szívódik fel, és képes rövid idő leforgása alatt a szükséges tápanyagokhoz juttatni a növényt.

A Biomit növénykondicionáló kiváló megoldást nyújt a mikro-, és mezoelemek pótlására, és ez által a hiánytünetek kezelésére. Felhasználásával rövid időn belül, hatékonyan pótolhatjuk a réz, a cink, a vas, a bór és a mangán elemeket a növényállományban. Ezen felül mikrodolomit tartalma segíti a tökéletes megtapadást, és a megfelelő borítás kialakulást a növények levelein.

A dolomit ezen felül védelmet nyújt a rágó kártevők (például levélbogarak, bagolylepkefélék) ellen is. Ez nagy előny, mivel a kártevők a már amúgy is meggyengült tápanyaghiányos növényeken fognak legelőször megjelenni.

A Biomit technológia használatával egymenetben pótolhatjuk a szükséges mikro-, és mezoelemeket és védekezhetünk a kártevők ellen is.