Mi is a talaj?
A talaj a földkéreg felső, termékeny része, komplex rendszer szilárd, folyékony és légnemű alkotóelemekből.
A talajt már évezredek óta használja az emberiség a táplálkozáshoz szükséges növények termesztésére, viszont csak az elmúlt néhány évtizedben ismertük fel a talaj újratöltésének fontosságát is. Pedig a talaj a Föld legnagyobb kiterjedésű és legkomplexebb élőhelye. Egy kanál talajban több élőlény található, mint ahány ember él a bolygón.
Ezzel szorosan összefügg, hogy a talajt a benne élő élőlények millióinak és milliárdjainak életműködése folyamatosan építi, alakítja és átalakítja.
Kétezer hosszú év szükséges hozzá, hogy 10 centiméter vastag egészséges talaj felépüljön. Ezzel szemben évente 27-75 millió tonna talaj pusztul el a Földön.
Ezek alapján könnyen megérthetjük, hogy az egészséges talaj az emberiség egyik legdrágább kincse, és alapvetően szükséges az egészséges növénytermesztéshez.
Élet a talajban
A talaj alkotói között léteznek élettelen és élő talajalkotók. Élettelen talajalkotók lehetnek ásványos anyagok, a talajvíz, illetve elhalt növényi és állati szervezetek maradványai. Az élő talajalkotók nagyrészben baktériumok és ostoros egysejtű szervezetek, ezen kívül gombák, algák, fonálférgek vannak túlnyomó többségben. Jó minőségű talajokban hektáronként akár 20 tonnát is nyomhat a talajlakó élőlények összsúlya.
A fentiekből is látszik, hogy a talaj egy komplex biológiai és ökológiai rendszer, ahol az alkotók szimbiózisa segíti a talaj folyamatos épülését.
A talajélet üzemanyaga pedig a bomló szerves anyag, amely folyamatos táplálékként szolgál a talajban élő mikro- és makroszervezetek számára, melyek táplálkozási folyamataik eredményeképpen humuszt hoznak létre.
Humusz, a “fekete arany”
A humusz az a szerves anyag, amely a humuszképző szervezetek, mikroorganizmusok, fonálférgek és gilisztafélék anyagcseréjének eredményeképpen jön létre. Mennyisége és minősége pedig alapvetően befolyásolja a talaj termékenységét. A humusz szerkezetéből adódóan tápanyagokat, vizet, levegőt és hasznos mikroszervezeteket vonz magához és szolgáltat a talajban fejlődő növények számára.
A humusztartalom adja a talaj természetes immunrendszerét. A magas humusztartalmú talajok szerkezete morzsalékos, laza, képes megfelelően raktározni a vizet, és folyamatosan zajlanak benne a mikrobiális folyamatok. Az esetleges veszélyeztető tényezők, mint a szennyeződések, erózió, hirtelen szárazság, vagy csapadék kevésbé veszélyeztet egy jó humusztartalmú talajt.
Talaj és növénytermesztés kapcsolata
A talaj szerkezete, összetevői és élővilága alapján talajtípusokra osztható. A különféle talajtípusok pedig más és más hasznosítást tesznek lehetővé.
Mezőgazdasági szempontból a legértékesebb talajok a csernozjom, más néven mezőségi talajok. Jellemző rájuk a mély termőréteg, a jó szerkezet, a nagy mennyiségű szervesanyag. Ezek azok a talajok, ahol biztonsággal termeszthetők az olyan akár kényes növények is, mint a kukorica, a szója, a napraforgó.
Szintén jó minőségű talajok a barna erdőtalajok. Nagy mennyiségű szerves anyag található bennük, szerkezetük laza és egy enyhén savanyú kémhatás jellemző rájuk. Kiváló termőhelyek a kalászos gabonák számára.
Folyók, folyóvölgyek mentén és azok közelében alakulnak ki az öntés és lejtőhordalék talajok. Itt a fő talajképző erő a víz, és az általa lerakott hordalék. Ezeken a talajokon a humusztartalom függvényében jellemzően legelők, vagy gyümölcsültetvények kapnak helyet.
Veszélyben a talajok
A fentiekből látszik, hogy a talaj, mint komplex közeg alapvető fontosságú a földi élet, és az emberi élelmiszertermelés szempontjából.
Viszont a talajokat számtalan tényező pusztítja folyamatosan. Itt beszélhetünk mind természetes, mind pedig mesterséges talajpusztító tényezőkről.
Természetes talajpusztító hatások
- Eróziós folyamatok: A szél, a víz, a jég mind olyan felszínformáló erők, amelyek képesek a talaj egy részét elkoptatni, elhordani. A magas humusztartalmú, szerves anyagban gazdag talajok viszont jóval hatékonyabban ellenállnak a pusztító tényezőknek.
- Természeti katasztrófák: Az olyan nagy horderejű természeti anomáliák, mint az árvizek, az erdőtüzek, a földcsuszamlások nagy területeken pusztíthatják el a képződött talajokat.
Antropogén talajpusztító hatások
- Egyoldalú talajművelés: a konvencionális mezőgazdaság egyik legfontosabb ismérve, hogy nagymértékű talajtömörödéssel jár. A folyamatos gépi munka hatására a talaj tömörödik, levegőtlenné válik, a felső humuszos réteg pedig folyamatosan pusztul.
- Szennyezések: a talajokba folyamatosan kerülnek emberi közvetítéssel szennyező anyagok. Az ipari termelés, a közlekedés, a különböző balesetek, az illegális hulladéklerakás folyamatosan szennyező anyagokat juttat a talajba.
- Monokultúrás növénytermesztés: a konvencionális mezőgazdaság egyik gyakorlata a monokultúra, amely azt jelenti, hogy ugyanaz a haszonnövény kerül a területre minden évben. Ez idővel bizonyos tápanyagokat teljesen kivon a talajból, valamint egyes kórokozó mikroorganizmusok aránya nagymértékben megemelkedik. Ez a talajélet egyoldalúságához vezet.
- Növényvédelem: a növényvédelmi tevékenység közvetítésével többféle szennyező anyag jut a talajba. Ilyenek a növényvédőszer maradványok és a növényvédelmi adalékanyagok. Nagyon sok esetben nem a hatóanyag veszélyes, hanem az úgynevezett vivőanyag. Ez egy olyan vegyület, vagy vegyületcsoport, amely elősegíti a növényvédelmi hatóanyag stabilitását, tapadását, vagy aktiválódását. Kifejezetten veszélyes a réz és a kadmium felhalmozódása a talajokban.
Talajvédelem és növénytermesztés
Ahogy fentebb bemutattuk a növénytermesztés több tekintetben negatív és veszélyeztető hatással van a talajokra. Viszont van rá megoldás, hogy a növénytermesztésen keresztül a talajvédelmet, és talajképződést segítsük elő. Azt a mezőgazdasági gyakorlatot, amely a talaj védelmét és építését célozza a növénytermesztés mellett, regeneratív mezőgazdaságnak hívjuk. A regeneratív gazdálkodás gyakorlatai közé tartoznak az olyan megoldások, mint a mulcsozás, talajtakaró kultúrák, a no-till, szervesanyag-kijuttatás, vagy a vetésforgó rendszerek.
A regeneratív gazdálkodás előnye, hogy hosszú távon csökkennek a költségek, valamint kisebb befektetéssel akár ugyanaz a termésátlag elérhető, mint a konvencionális gazdálkodás segítségével. Hátránya viszont, hogy ez egy lassú folyamat, és évekbe telhet mire elkezd mutatkozni az alkalmazott gyakorlat hatása.
Az első lépés, hogy minél kevesebb ideig maradjanak a talajok parlagon. Egy talajtakaró keverék rengeteg plusz szerves anyagot, gyökereket, gyökérsavakat juttat a talajba. A talajalkotó folyamatok számára tehát rendelkezésre fog állni a megfelelő üzemanyag. Szükséges lehet azonban a talaj mikrobiomját is felfrissíteni. Az optimális talajban grammonként 40-50 millió baktérium él.
Ez a mennyiség szükséges is hozzá, hogy a talajalkotó folyamatok zavartalan végbemenjenek. Ha a talaj mikrobiológiailag szegényes, hiába juttatunk ki szerves anyagot, vagy vetjük be talajtakaró kultúrával, nem lesznek olyan szervezetek, amelyek elkezdik a talajmegújítást. Célszerű tehát a talajmegújítás részeként talajbaktérium készítményeket kijuttatni, ezzel gyakorlatilag beoltani a talajt. A kijuttatott talajbaktériumok és a rendelkezésre álló szerves anyag segítségével megindul a talajképződés.
Komplex technológia az egészséges talajélethez
A talajbaktériumok önmagukban nem tudják megoldani a problémákat, szükség van rá, hogy megfelelően előkészített talajba kerüljenek. A szervesanyaggal jól feltöltött, tápanyagokban gazdag talajban a talajbaktériumok könnyen szaporodásnak tudnak indulni.
Huminsavas kezelés
Jó megoldás a talajt a szezon elején huminsavval kezelni. A huminsav azaz a kálium-humát olyan vízoldható, növény- és talajkondicionáló, amely hosszútávon képes kialakítani az egészséges talajösszetételt, javítja a talaj szerkezetét, és a növények számára is könnyen felvehető. Egy speciális szénvegyületből, az úgynevezett leonarditból nyerhető ki.
A szántóföldi és kertészeti kultúrák számára optimális megoldás a huminsav kijuttatásra a Biomit Genesis magas huminsav koncentrációjú készítmény. A huminsav önmagában is jelentős pozitív változásokat képes indukálni a növények szervezetében. Fokozza a fotoszintézist és a klorofill termelődését, illetve kelátképző hatása miatt képes a növények számára felvehető állapotba hozni a különféle mikro-, és mezoelemeket. A Biomit Genesis vizes szuszpenzió formájában áll rendelkezésre, amely több okból is előnyös. Egyrészt könnyedén kijuttatható akár öntözés, vagy permetezés útján is (a cseppméretet célszerű nagyra állítani, hogy a fúvókák még véletlenül se tömődjenek el), másrészt mind a növények, mind pedig a talajmikrobák számára könnyen hozzáférhető állapotban kerül a talajba.
Az optimális eredményhez hektáronként 50-100 liter Biomit Genesis-t juttassunk ki 300 liter vízben feloldva. A kijuttatás optimális időpontja vetés, vagy palántázás előtt, illetve azzal egymenetben.
Kezelés gilisztahumusszal
A giliszták jelenléte nélkül az egészséges, termékeny talaj elképzelhetetlen lenne. A köztudatban leginkább a közönséges földigilisztával azonosítják a gilisztákat, holott számtalan más faj is aktívan szerepet játszik a talajélet kialakításában. Ilyen például a trágyagiliszta, a tejfehér giliszta, vagy az erdeigiliszta. Tekintve, hogy a konvencionális mezőgazdasággal járó vegyszerkijuttatás és talajpusztulás nagyban csökkentette a gilisztafaunát, napjaink talajaiban egyre kevesebb a természetes gilisztakomposzt. Ez az anyag a fent említett giliszták táplálkozása révén jön létre, magas szervesanyag tartalom jellemzi, enzimek és hasznos baktériumok találhatóak meg benne. Kiváló szerkezetjavító, és jó táptalaja a hasznos gombáknak és talajbaktériumoknak.
A gilisztahumuszt viszont a gilisztafauna megcsappanása miatt mesterségesen kell pótolni a talajokban. Erre ajánljuk a Biomit Terra gilisztahumusz készítményt. Az oldott gilisztahumusz könnyen kijuttatható, területtől függően akár kézi locsolásos, akár öntözőrendszeres, vagy akár lineáris öntözéssel. A vizes szuszpenzió nagyban megkönnyíti az aktiválódást a talajban, szemben a granulátummal. A talajban lévő hasznos baktériumok ugrásszerű felszaporodása várható a Biomit Terra használata után. Ezen felül a rendszeres használatával újrainduló talajélet maguknak a gilisztáknak a visszatelepülését is eredményezi. Így hosszú távon állíthatjuk helyre a talaj kényes egyensúlyát, és egyre kevesebb beavatkozásra lesz szükség, miközben a haszonnövények is bőséges termést hoznak.
