Aszályok: Hogyan őrizzük meg a vizet a talajban?
Az éghajlatváltozás a világ minden területét érinti és egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeket eredményez. A folyamatok pedig a jövőben csak tovább gyorsulnak. A gazdálkodás az egyik időjárásnak leginkább kitett tevékenység, ezért a mezőgazdaság számára elemi fontosságú mielőbb reagálni a változó körülményekre.
A növénynemesítők évtizedek óta küzdenek ellenállóbb fajták kifejlesztéséért, viszont nehéz lépést tartani az időjárási változások, elsősorban a szárazság intenzitásával. A nemesítés hosszú folyamat, a zöldségfélék és a kalászosok esetében 10-15 évre, a gyümölcsfák esetében akár 30 évre is szükség lehet, hogy a szárazságot toleráló fajták jöjjenek létre.
A gazdálkodóknak szükségük van olyan agrotechnikai, talaj- és növénykondicionáló megoldásokra, amelyeket azonnal bevethetnek a kultúrnövények védelme érdekében.
Az aszályos évek
Korábban az aszályos periódusok mindössze a nyár közepének néhány különösen forró napjára koncentrálódtak, míg napjainkban már szinte a teljes év csapadékdeficites. A Közép-Európában előzőleg megszokott téli hótakaró csaknem teljesen elmarad. Kora tavasszal aztán ismét aszályos időszak következik, amikor a téli vegetáció tovább szárad, az egyre jellemzőbbé váló erős, néha viharos szelek pedig még jobban kiszárítják a talajfelszínt.
Mezőgazdasági szempontból a tavasztól kezdődő aszály még veszélyesebb, mint a nyári forróság, hiszen mind az őszi vetések friss kelése, mind a tavaszi vetések csírázása a tavaszi talajnedvességtől függ. A megfelelő talajnedvességhez pedig bőséges, egyenletes eloszlású téli és tavaszi csapadékra van szükség. A megfigyelések szerint azonban, ha van is csapadék a kritikus időszakban, az jellemzően hirtelen lezúduló, viharos esőzés formájában jelentkezik, és nem jut el a talaj mélyebb részeibe, hanem elfolyik a felszínen. Eróziós hatásával így inkább pusztítja a talajfelszínt, mintsem feltöltené a talajpórusokat.
Itt pedig eljutunk a következő nagy problémához, a talajállapothoz, mivel a gazdálkodók legjobb esélye, ha a talajállapot javításával a lehető legtöbb csapadékot meg tudják fogni.
Európai körkép
Az aszály és szárazodás, és az ezzel együtt járó általános vízhiány nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát érinti. A megfigyelések szerint 2018 óta minden évben 84 milliárd tonnányi vizet veszít az európai kontinens. Ez több mint amit a csapadék pótolni képes.
Franciaországban és Spanyolországban a vízhiányt kritikus nemzeti problémának minősítették.
Spanyolországban az aszály több alkalommal is jelentős élelmiszerár-emelkedést eredményezett. Leginkább a gabonatermesztésben okozott hatalmas terméskieséseket és visszafordíthatatlan károkat.
Az aszály évről évre egyre kedvezőtlenebbül érinti a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet minden kultúráját. Növekszik a terméskiesés, de a termésminőség romlása is egyre nagyobb arányú. Az aszály hatására csökken a termésméret, több kultúrában, főleg gyümölcsösökben rosszabb tárolhatósághoz és pulton tarthatósághoz vezet.
A lágyszárúak, mint a paprika és a paradicsom esetében romlik a virágzás, valamint nő a virágelrúgás aránya. Egyre rosszabb arányú kötés tapasztalható minden kultúrában. A paprikánál kitolódik a virágkötés ideje, mivel az extrém magas hőségben szinte teljesen elmarad a virágok megtermékenyülése.
A talaj és a csapadék kapcsolata
A vízmegőrzésre több technológia került be a mezőgazdasági gyakorlatba. A csökkentett talajbolygatás, vagy a talajtakarás, a mulcsozás, a talajtakaró növények vetése mind-mind hozzájárul a talajnedvesség megőrzéséhez.
A legjobb vízmegkötő közeg az ökoszisztémában a jó állapotú talaj. A talaj humusztartalma egyenesen arányos az általa megkötött víz mennyiségével, ebből pedig az következik, hogy csak a magas humusztartalmú, mély termőrétegű talajok képesek optimális mennyiségű nedvességet raktározni.
A jó minőségű vályogtalajok 10 centiméterenként 20 milliméter hasznosítható vizet tudnak megkötni. Ez viszont nagyban függ a talaj fizikai, kémiai és biológiai állapotától. Fizikai szempontból a legjobb talaj laza, szemcsés és morzsalékos. Viszont a túl laza homok vagy a nagyon tömörödött agyag nem alkalmas a megfelelő mennyiségű víz raktározására. A talaj vízmegkötő képessége a talajpórusok számától függ.
A felszínhez közeli pórusok elvezetik a felszínre érkező csapadékot a mélyebb rétegekben találhatók irányába, így a talajpórusok a felszín közelében levegővel, az alsóbb rétegekben vízzel töltődnek fel. A pórusok mérete meghatározza, hogy a kultúrnövény mennyire jut hozzá a benne raktározott vízhez: gyökerei könnyen hozzáférnek a nagy átmérőjű pórusokhoz, viszont a kisebbekben tárolt víz elérhetetlen marad számukra.
A jó talajok tehát nagy pórusszámmal és nagyméretű talajpórusokkal bírnak. A talajszerkezet, a talajpórusok száma és a vízmegtartó képesség pedig nagyban függ a talaj biológiai aktivitásától.
A humuszanyagok lazábbá, morzsalékosabbá teszik a talajszerkezetet, a talajlakó élőlények aktivitása nyomán pedig állat-járatok alakulnak ki, amelyek nagy mennyiségű vizet vezetnek a talajba. Az egészséges talaj mikrobiom hatására normalizálódik a talaj pH-értéke és könnyebben felvehetővé válnak a szerves anyagok.
A talajélet javítása
Egy teáskanálnyi egészséges talajban több milliárd baktérium található és több kilométer hosszú gombafonal szövi át. Az elmúlt évtizedek rossz gazdálkodási gyakorlata, a talajromboló mezőgazdaság, illetve a túlzott mértékű műtrágyázás azonban rengeteget rontott a talajélet minőségén. Intenzív talajélet nélkül pedig nem alakul ki jó szerkezetű és ezáltal jó vízgazdálkodású talaj sem.
Az aszály és szárazodás hatásainak mérséklésre és a növénytermesztés biztonságosabbá tételére a legjobb stratégia a talajélet megújítása. Ez a legegyszerűbb, legköltséghatékonyabb és leggyorsabban bevethető megoldás a szárazság ellen.
A talajélet helyreállítása egy hosszú folyamat, mely során szakítani kell az addig bevett gyakorlattal, mint például a műtrágyák, különösen a nitrogéntúlsúlyos műtrágyák használata, valamint az intenzív forgatásos talajművelés.
A talaj mikrobiom helyreállításában egy másik lényeges tényező, hogy legyen a talajban olyan szerves anyag, amely a hasznos talajbaktériumok számára élőhelyet teremt és táplálékként szolgál. Ezek az anyagok a huminsavak. A talaj huminsavtartalma alapvetően határozza meg a talajélet intenzitását. Természetes úton a szerves anyagok bomlásával és az olyan talajélőlények anyagcseréje során keletkeznek, mint a földigiliszták. Kialakulásuk a természetben azon alapszik, hogy a könnyen bomló szerves anyagok gyorsan mineralizálódnak (ásvásnyosodnak), azaz szervetlen anyagokká alakulnak át. A nehezen bomló alkotóelemek ellenben nitrogéntartalmú anyagokkal összekapcsolódva huminsavakat alkotnak.
A huminsavak nagy méretű molekulák, úgynevezett polimerek. Méretüket tekintve több frakciót különböztetünk meg. A legfőbb alkotóelemük a szén, kisebb arányban nitrogén, kén és foszfor alkotja őket. Nagyon jó kelátképzők, azaz az élettani szempontból fontos fémionokat fémkelátok formájában kötik meg.
Huminsavak hatása a szárazságtűrésre
Huminsavak és fulvosavak nélkül elképzelhetetlen lenne a növényi élet. Részt vesznek a növényi szervezet biokémiai folyamataiban, szabályozzák az anyagcsere-folyamatokat. A talaj huminsav ellátottsága a fotoszintézis mértékére is hatással van. Több huminsav jelenlétében a növényekben fokozódik a zöld színtestek, a klorofil-a és klorofil-b molekulák száma, ezzel arányosan pedig gyorsulnak a felépítő folyamatok, és növekszik a növényi produktum.
A huminsavak pozitívan befolyásolják a fotoszintézisben és a párologtatásban egyaránt szerepet játszó gázcserenyílások (sztómák) számát és működését is. A növény így képes csökkenteni a párologtatás során fellépő vízveszteséget. További előny, hogy csökken a sejtközötti járatokban a szén-dioxid koncentrációja. Ennek hatására a növény még több szén-dioxid megkötésére lesz képes, több szerves anyag jön létre kevesebb víz elpárologtatásával.
Még fontosabb talán, hogy a huminsavak hatására az elsődleges életfolyamatokon kívül úgynevezett másodlagos anyagcsere-útvonalak is indukálódnak. Ezek közül az egyik a mevalonát-útvonal. Ez az anyagcserefolyamat hozza létre a növény szervezetében a fitoszterolokat, amelyekből pedig a brasszinoszteroidok (BR-ok) termelődnek.
Ezek a vegyületek képesek növelni a növény ellenálló képességét a különféle stresszhatások pl. vízhiány, aszály, hőstressz ellen. Minél nagyobb a huminsavak, fulvosavak aránya a talajban, a növény annál több BR-t képes termelni, ez pedig szárazságtűrőbb állományt eredményez.
Huminsavak pótlása a talajban
Hosszú távon a legjobb megoldás a szerves anyagok folyamatos pótlása és a talajpusztító folyamatok megakadályozása, például talajtakaró kultúrával. Mivel azonban a változás sok ideig is eltarthat, szükséges lehet célzott huminsav és fulvosav pótlással feltölteni a talajt, hogy a mikrobiális folyamatok, valamint a növényállomány hasznos anyagcsere folyamatai beinduljanak.
A Biomit technológia egyik alapköve a talaj megfelelő huminsav pótlása, hiszen ez elősegíti a talaj mikrobiom javulását, ezzel a megfelelő talajállapot kialakulását és az általánosan ellenállóbb, erősebb növényállomány kialakulását is.
A Biomit Terra, illetve a Biomit Genesis a vetés vagy palántázás előtt, vagy azzal egymenetben juttatható ki. A készítmények fontos alkotóeleme a dudari szénporból feltárt huminsav. A Dudaron bányászott szén különlegessége, hogy igen magas, 70%-os a huminsavtartalma, ezért igen jó talajjavító hatással bír. A Biomit Terra esetében a másik fontos összetevő a gilisztahumusz, amely olyan hasznos mikrobiótát telepít a talajba, ami nemcsak megvédi a növényt a kórokozó talajbaktériumoktól, de a tápelemek feltáródását is segíti. Mindemellett, az így talajba juttatott mikroszervezetek szaporodásuk során folyamatosan bontják a talaj szerves anyagát.
Optimálisan, a talajállapottól függően 100-200 liter Biomit Terra, és 50-100 liter Biomit Genesis használata javasolt hektáronként, 300 literes vízmennyiséggel hígítva. A huminsavak és a hasznos mikroszervezetek pótlásával folyamatosan javul a talajállapot, és ezzel összefüggésben a talaj szerkezete és vízmegkötő képessége is.
Aszálytűrő talaj, aszálytűrő növény
A fentiek alapján a gazdálkodók legjobb stratégiája az, ha a talajok állapotára fordítanak figyelmet. Hosszú távon a legjobb megoldás a természetes talajalkotó folyamatok újraindítása – ez viszont időt vesz igénybe. A rossz állapotú talajok esetében akár 3-5 szezont is igényelhet, mire az egyensúly teljesen helyreáll, viszont a huminsavas kezelések pozitív hatása már az első szezonban megfigyelhető lesz. A talaj mikrobiom újjáépítéséhez pedig nagyon jó alapot ad a gilisztahumusz vizes oldata, melyben szinte minden fontos talajlakó baktériumtörzs megtalálható, így a talajkezelésnek köszönhetően már egy szezonon belül láthatóvá válik az intenzívebb talajélet pozitív hatása.
Ezt a folyamatot szeretné támogatni a Biomit World csapata is, amely elkötelezetten dolgozik a mezőgazdaság és a talajgazdálkodás fenntarthatóvá tételén. Talajregeneráló technológiánkkal, mint a Biomit Genesis és a Biomit Terra, hozzájárulunk a talajok egészségének visszaállításához és a termékenység hosszú távú megőrzéséhez. Azt szeretnénk, ha ezt a szemléletet és tudást minél több gazdálkodóval megoszthatnánk, hiszen a fenntartható megoldások jelentik a jövőt.
